Erotikus történet: Feküdj le és hívj anyunak!

Úgy lovagolt rajtam, mintha már pokoli régen nem szexelt volna. Az állatias hevülete teljesen megrészegített. A farkam egészen a tövig benne volt. Aznap este nem volt romantika. Úgy döntött, hogy megerőszakol, mintha tapasztalatlan szűz lennék.
Fogtam a gyönyörű seggét, és olyan keményen basztam, ahogy ő akarta. Telhetetlen volt, annak ellenére, hogy már legalább háromszor elélvezett a farkamon.

Újra és újra akarta.

Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy szedett-e fogamzásgátlót, de remélem hogy igen. Sőt, amikor megpróbáltam kihúzni belőle, még erősebben ragaszkodott hozzám. Fokozta a ritmikus mozdulatokat, így nem tudtam tovább késleltetni a csúcspontot.

Hüvelyének meleg fala olyan keményen szorította a farkamat a dugás közben, hogy végül feladtam és elélveztem.

Az interneten futottunk össze.

Az első találkozásunk furcsa volt. Az ember azt hitte volna ezek után, hogy egy ilyen fiaskó, mint amit én magam okoztam, megakadályozza, hogy végleg jobban megismerjem őt. Azt gondoltam, ezek után valószínűleg csak álmodhatok vele a közösülésről.

A saját félénkségemmel úgy tűnt, hogy elrontottam.

Tapasztalatlanságom teljes mértékben megmutatkozott ezen a randin. Emese aranyos volt, mindenfélét kérdezgetett rólam, de én nem tudtam elereszteni a nyelvemet. Így a beszélgetésünk gyorsan lejtőre került. A világ legszexibb nőjének jelenlétében minden egyes másodperccel egyre jobban elpirultam.

Így van ez, ha otthon töltöd az idődet könyvekkel, ahelyett, hogy kint lennél a fiatalok között.  Elméleti síkon a  magabiztosságod és a szókincsed magas szinten van... A gyakorlatban azonban szinte egyáltalán nem tudod őket használni. 

***

A fagylaltozó előtt találkoztunk. Már az elején elcsesztem, mert késtem. Bár az igazat megvallva - én ezért sokkal kényelmetlenebbül éreztem magam, mint ő. Végül körülbelül egy órát maradtunk, és természetesen teljes mértékben elköteleztem magam arra, hogy meghívom őt. Udvariasan, de határozottan visszautasította, és egy kisebb vita után mindketten külön-külön fizettünk. Kicsit érthetetlen volt, de ez csak egy igazán apró részlet volt az egészben.

A fő probléma szerintem az volt, hogy korábban túl sokat írkáltunk.

Az üzenetekben gond nélkül ki tudtam fejezni magam. Az volt az érzésem, hogy sikerült finoman flörtölnöm is vele. De amikor személyesen is így kellett viselkednem, az már nem úgy alakult, ahogy én akartam. Nyár volt, sok ember mindenütt, mindenki élvezni akarta a meleg napokat. Izzadtam a hőségben, de nem az időjárástól, hanem az idegességtől.

Emese egyre inkább sajnálkozó tekintettel nézett rám, és így, hogy elkerüljük a még kínosabb pillanatokat, elköszöntünk egymástól. Elkísértem a buszmegállóig,  közben egy szót sem váltottunk egymással.

Búcsúzóul megöleltem, és ő minden további nélkül felpattant a buszra.

Szomorúan indultam haza, bár némileg megkönnyebbültem, hogy megszabadultam a szenvedésemtől.

És ahogy teltek az évek, lassan elfelejtettem Emesét.

***
De Emese nem felejtett el engem.

Tavaly télen keresett meg a Facebookon keresztül, akárcsak amikor évekkel ezelőtt először kezdtünk el írni egymásnak.

"Szia Denisz, hogy vagy?" Egy üzenet érkezett tőle, és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ki is írt nekem. Amikor rájöttem, hogy ő az, a szívem nagyot dobbant.

Komolyan írt nekem? Ennyi idő után? Gondolkodás nélkül feloldottam a telefonomat, és azonnal mentem, hogy visszaírjak neki.

Már régóta nem levelezek lányokkal úgy, mint régen. Minden kommunikációt vagy a hangüzenetekre, vagy a valódi találkozókra bíztam. Az Emesével történt fiaskó óta elég sokat tanultam és gyakoroltam. Már nem voltam az a félénk szűz, aki akkoriban, évekkel ezelőtt. Nem mintha valami szemérmetlen nőcsábász lettem volna, de a lányokkal átéltem már egyet s mást.

Mondhatjuk úgy is: “átszexeltem” magam a kételyeimen.

“Helló, jól vagyok, köszönöm!”  Pozitív hangulatban írtam vissza neki. Ki tudja, miért gondolt rám ilyen hirtelen. Lehet, hogy meglátogatta a profilomat, és tetszett neki, ahogy egy félénk tinédzserből magasabb, nagyobb, szakállas egyetemista lettem? Nehéz volt megítélni, de a profilját átnézve úgy találtam, hogy Emese még szexibb, mint évekkel ezelőtt.

A negyvenes évei végén járhatott, de ez nemhogy nem vett el a szépségéből és nőiességéből, hanem még inkább hozzátett! Alakja még mindig tökéletes volt, gyönyörű, nőies formáit egy tapasztalt anya érett tekintete egészítette ki. A fotók tanúsága szerint két gyermeket szült, egy fiút és egy lányt.

De a fotókon sehol nem tűnt fel a férje.

Furcsa. Lehet, hogy egyedülálló anya két gyerekkel?

Ezt nem akartam elhinni.

De később kiderült, igazam volt.

Nem sokkal ezután, meghívott magához. A következő hétvégén. Azt mondta, hogy szeretné felújítani a kapcsolatunkat.  Egyből beleegyeztem a javaslatába. A sors nyilvánvalóan esélyt adott nekem, hogy kijavítsam hibáimat és tapasztalatlanságomat.

Ezúttal nem a fagylaltozó előtt találkoztunk. Kölcsönvettem apám autóját, és beállítottam a navigációmban a címét. Egy apró, régi házra számítottam, de a címén egy modern, nagy ház állt. Lehet, hogy mégiscsak egy férfival él együtt? El sem tudtam képzelni, hogyan tudott egyedül, két gyerekkel egy ekkora házról gondoskodni.

Szinte átlátszó blúzban és rövid szoknyában nyitott ajtót.

Arcon csókolt. Én ebben a pillanatban előhúztam a hátam mögül egy csokor virágot, aminek láthatóan nagyon megörült, mert kézen fogott, és bevezetett az előszobába.

“A gyerekek a nagymamánál vannak", mondta, miközben kíváncsian körülnéztem.

"És a férjed?", kérdeztem félénken.

""Artúr?" ,kérdezett vissza Emese, mintha a kérdés egy kicsit bosszantaná. "Már régóta nem aggódom miatta. Nem is remélem, hogy valaha is felbukkan még. A tőle származó pénz rendszeresen csipog a számlámon, és amíg ez így van, nem érdekel. Teszi a bíróság által előírt kötelességét, és mindannyian boldogok vagyunk. Nincs mit sajnálni...", tette hozzá megnyugtatóan, amikor látta az együttérző pillantásomat.

"Azt hiszem, akkor nem éppen jó viszonyban váltatok el" - állapítottam meg, miközben leültem a székre, ahová ő vezetett.

"Nem, nem, egyáltalán nem, és nem is hiányzik" Tette hozzá, miközben a konyhába indult, hogy hozza a teát, amit főzött.

Egyedül él, láthatóan jól ellátva. Nem hiányzik neki a férje, de engem úgy fogad, mint a saját családját. Bármit is tervezett, meg voltam győződve róla, hogy tetszeni fog.

De fogalmam sem volt, hogy mennyire.

Visszajött a teával. Ekkor már nem volt rajta blúz. Csak egy csipkés szett.

“Emese?” Halkan szólítottam meg. Gyönyörűen telt mellei maximálisan kitöltötték a melltartóját. Nem volt a legvékonyabb... de éppen ez volt benne a csodálatos. Szexi csípője minden lépésnél hullámzott, nőies idomai tökéletesek voltak számomra.


Ellenállhatatlanul nézett ki. Abban a pillanatban végre rájöttem, hogy miért írt nekem. A szándék, amellyel meg akart hívni ide.

Adott nekem egy második esélyt.Amit nem állt szándékomban nem kihasználni.

"Amikor a férjemről kérdeztél...van, ami hiányzik", mondta titokzatosan, miközben csábítóan előrehajolt, hogy óvatosan az asztalra tegye a tálcát. "De Artúr nem", rázta meg a fejét. "Ami hiányzik, az egy férfi érintése, egy férfi ölelése, egy férfi farka..."

"Teljes mértékben a rendelkezésedre állok...", kuncogtam egy sokat sejtető mosollyal, amit ő azonnal viszonzott.

Még mindig rajta volt a magassarkúja, amikor rám ült. A kezeim azonnal a gyönyörű fenekére repültek, ő pedig megragadta a nyakamat.

"Engedelmeskedni fogsz?!", kérdezte, és megnyalta a fülemet.

"Igen, úrnőm...", válaszoltam, meglepődve a hirtelen fordulaton.

"Nem, nem...", Emese megrázta a fejét, fényes szőke haja csak úgy lobogott . Összeszorította vörös ajkait.

"Ahogy már mondtam, két gyerek anyja vagyok. És ma anya vagyok neked is. Megértetted?" 

A nyakamon a szorítása szorosabbá vált.

"Igen... anya..."

Az az este nagyszerű volt.

Emesének nyilvánvalóan már nagyon régóta szüksége volt a szexre. És jól jöttem neki. Nem voltam dühös, hogy így “kihasznált”. Hosszú idő óta ez volt a legjobb szex, volt benne valami nagyon állatias. Rendkívül izgatott volt, amikor hatalmon lehetett. Amikor azt tehetett velem, amit csak akart. 

És mindent elvett, amit akart.
Az utolsó cseppig.